butakacha butablogja.

...habár hűtlen lettem,fotókat és linkeket beszúrni még mindig ide a legkönnyebb, így idén is:

2011 - Barátságos, készülős, fesztiválos

Január - csak éljük túl!

Minden év azzal indul, hogy csak éljük túl a januárt. Idén az első vizsgaidőszakot is emellett. Így keveset aludtam, felváltva hordtuk Lujzival egymásnak az ébren tartó jázmin teát, sokat aggódtam, rákattantam a Weeds nézésére és annyira beépült a fejembe a logika, hogy szakítás közben telefon beszélgetést formalizáltam. Mert, hogy Forradalmár nagyon hamar lejárt a licensz.

Persze, előtte voltam sminkes vizsgán modell meg teljesült egy kívánságom is. Gyűlölöm a január 11-et, de idén 10-én csúcsosodott minden: a kialvatlanság társkomm vizsga miatt, a még hátralévő vizsgák, az, hogy Forradalmár nem keres és az, hogy abban az évben volt 10 éve. Így borzasztóan szerettem volna valami olyan programot 11-re, ami elvonja a figyelmemet arról a napra. És lám! Sikerült…Hajnalban, ahogy futottam a buszhoz sikeresen kiment a bokám. Haza Pestről, át Kg-ra, röntgen, szalaghúzódás, fásli…

Hogy jó dolgokat is említsek, 22-én végeztem az összes vizsgámmal, megünnepeltük a bölcsészekkel, majd végre eljutottam Viccesjányhoz Szegedre is, ahol iszonyat jó két napot töltöttünk el, vásárlással és szoba bulival. Egy új kapcsolat kezdete: Szeged és én..

Február – az év kezdete

Igazán csak ekkor kezdődött el az év. A DUE-s aktivista médiahétvégével Sarlóspusztán, a random pesti éjszakába veszéssel Gimpiékkel, másnap pedig a piszok mákos egri koncerttel lakótársaimmal, amikor még éppen átértünk a Szabó Balázs koncert végére majd szét ugráltuk a csizmánkat a rockdiszkóban. Egal, béke poraidra!

Ebben a hónapban kezdtem el dolgozni az irodában is és volt egy KARAKTEREK + FocIstván féle Andersenezés is, még a hónap elején. Ekkor volt Szegeden a farsang is, ahol szint lángosozás közben találkoztam azzal az emberrel, akiről a következő pár hónapom szólt, ahol a csajoknak köszönhetően iszonyat jót buliztam - arra a zenére is, amit alapvetően nem szeretek s a színpadon táncoltunk -  és ahonnan alig néhány óra alvás után visszamentem Pestre vitaszínházra, majd jött a telefon Zs-től, hogy irány az éjszaka, West-Balkán után mérjük a szórakozóhelyeket.

Voltam én ebben a hónapban Mia Wallace is, egy Unicumos farsangkor meg végre megéltem egy régi „álmocskát”, a kollektív végig dumálós Oscar nézést PokerQueen-nél. Meg megavattuk unokabátyám szalagját is, a leendő szakácsnak.

Március – a hónap, amikor a legkevesebbet aludtam

A hónap, amikor egyik napból és feladatból a másikba zuhantam, miközben egyensúlyoztam a mulatozások és a cset beszélgetések között. Ugyanis ekkor kellett leadni a médiatábor pályázatot és ekkor döbbentem rá, hogy három nap van az Erasmus pályázatok leadásához, miért ne? Így beadtam Észtországba. És WIN!

Újra eljutottam NagyVagy forgatásra, volt Viccesjány bűnözés Kg-n, meg esti Unicumozás, másnap pedig Borgia koncert alterfertőfalván, harmadnap pedig vissza Pestre, hogy találkozhassak idegen honban lévő IsmerősArccal. Életem első tünetésére HegyaljaD-vel mentem ki, március 15-én, kívántuk a sajtó szabadságát.

És elérkezett egy történelmi pillanat is, az első spontán Ofisöl este. DUE-s alaptalálkozónak indult, majd csökkentünk és kibővültünk a Könyvtár Klubban, ahol elvesztettük a karaoke szüzességünket a Summer of 69 éneklésével, az estre a koronát pedig a Váci utca mellett tettük fel egy üveg Sangriával.

Életem egyik legnagyobb kihívása volt nőt varázsolni magamból, az esti szegedi szint bulira. Azt hiszem egész jól sikerült, kivéve, ha RP-nek nem a másnapos és karikás nők az esetei. Bár lehet, hogy tényleg azok.

Péntekre E viccesjány is megérkezett a Sun City-be akit transzparenssel vártunk, majd az este én még sosembe torkollott. Másnap kultúr program következett: esőben végig járni a vadasparkot! Majd lekésni a vonatot és megtudni mi az az istennyila meg kívülről tudni a Barbie dalt.

Egy workshopnak és az aktivista hétvégének köszönhetően ekkor állt össze a DUE Install is, akikkel egészen a nyári táborig gyártottuk a promó videókat.

A hónapot bálozással zártuk, felvettük a szép ruhánkat meg a jobbik énünket és végig mulattuk az estét. Hajnalig épp volt idő – elérni a buszt – vissza a zajos nagyfaluba túlélni egy diszcíplinás napot.

Április – a legtöbbet utazó hónap

HAJRÁ FRADI!!! FocIstvánnal egy évekkel ezelőtti fogadás kötelezett arra, hogy egyszer elmenjek egy foci meccsre. Lejjebb pedig nem adom, csak is a derby érdekelt. Április 1-jén így elvesztettem a focimeccs-szüzességemet, amikor – igaz a pályán lévő dolgokról nem sokat sejtve – engedve HegyaljaD csábításának  a B középből énekeltem végig a szurkolói dalokat. A meccs után az újpesti megtörtek és a fradista vidámak a Kelenföldi hiperlakásban gyűltek össze koccintani egyet-egyet, mielőtt tovább haladnánk, meg fogadni a rendőröket, akiket a bűbájos-tündéri-kedves, biztosan hét diplomával rendelkező, gazdag szókincset használó („paraszt kurvák, menjetek vissza vidékre!, „ leviszik a zajokat a csövek”, „ életstílúsúk” ) alsó szomszéd hívott ki. A laptopról történetesen Hupikék törpikék szólt, a rendőr meg azt mondta, hogy maximum nevetgélés szűrődött ki. Sebaj.

Másnap megöltem ROOM-LEE-t, aki a szobámban lakott, hogy meglátogathasson más, majd a vasárnapi workshopon szappanoperát forgattunk, ahol én játszottam az idióta öngyilkos jelöltet, akinek az iq-ja és hiúsága annyi lehetett, mint K.Annácskának.

A harmadik Ofisölt a Kopaszi-gáton tartottuk, a tavaszias és vbk-ban gazdag illatok között. Az est D lakásán súlyos legózásba, indokolatlan youtube buliba és egy még indokolatlanabb de annál emlékezetesebb ofisöl videóba torkollott. Meg otthon sok cupppogásba.

Visszahívtak Erasmus meghallgatásra is, amin már egy kissé elbizonytalanodtam, de sikerült! És  a szerencsém nem pártolt el tőlem, életem első telefonos sztárinterjúja is ekkor készült el. K-nak köszönhetem, hogy segített és bátorított.

Ekkoriban egész sokat jártam Szegedre, immáron pár szobával arrébb, mint a 107, egy ilyen alkalommal fejlesztettük ki a triópiát is, aminek később, Ikrem születésnapján lett töretlen sikere. Ekkor találkoztam egy régi félelmemmel is és rájöttem, hogy már nem kísért, nem kísértet. Csak egy ismerős, akivel talán lehet majd jóban lenni és beszélgetni.

Május  - Június  - Július – Augusztus – össze-vissza élet, össze-vissza nyár                

Május Lengyelország/Csehországban indult a Backpack-Journulist táborban négy ország leendő újságíróival.  Életem első filmfesztiválján is itt voltam, azóta vadászom az első estén vetített filmre, Svankmajer, Life in theory and Practice-re. Iszonyat kedves és vicces emberekkel ismerkedtem meg, csak nehéz a kapcsolattartás, vagy valahol meg is szűnik. És cseh-lengyel sörök ide-oda, a nyolc órás hazaútról hazazötyögve A-val és Lujzival első dolgunk volt meginni egy korsó Sopronit. Majd hazaszenvedni a bőröndöt és csokis, lengyel sörös, matekozós fülcibálást tartani Lujzival.

A hét végére megjártam Szegedet, majd visszaértem a Sajtófesztiválra is, ahol ezúttal a jegyeken túl diktafont is kaptam kézhez és habár sok minden meghiúsult, az interjú Rákóczi Ferivel sikerült. Az esti ünneplés is, Lujzim első 20-as ünneplése, a cseh remek meg a pezsgő kóstoló. Nekem meg lett egy végig alvós, filmnézős hétvégém Lujzival.

Még a vizsgaidőszak kezdete előtt Jézusnak sikerült a nagy bravúr: ingyen psört csapolt! Hétvégén meg borfesztiváloztunk Szegeden és már kezdődött is a vizsgaidőszakkal tarkított forró nyár!

Valahogy, egész hamar elkezdődött, bár egy cseppet sem úgy, ahogy hittem, fog. Mert a kánikula első napján még Szegeden ültem másod magammal egy szökőkútnál, buborékokat fújva, várva, hogy a szél odafújjon néhány csepp vizet, egy hét múlva pedig otthon ültem, átdobva a palánkon, Ms. Mosolytalanért, így megy ez, ha az ember nem tud jelenleg kapcsolatban élni. Én ettől függetlenül továbbra is szeretek mosolyogni és az idei nyarat is végig vigyorogtam. Mert kívülről nézve sokkal inkább (tragi)komikus az életem, sem, mint drámai. Mindenféleképp jobb, ha Murphy vagy Kurt Cobain írja, mint Shakespeare vagy Andersen…

Nyilván, így telt úgy a Pannónia Fesztiválom is, ahogy. Mert ott volt minden, mint a vidámparkban, INNÁK, paradoxonok, fröccsök, punkok, bme-sek, szivecskés napszemüveg meg Kovácsovics Fruzsina. Aki hasonlít rám. Meg volt ott némi fröccs is még, úgy rémlik.

Az utolsó vizsgám június 8-án volt, PAFE-n, Viccesjánnyal nézettem meg etr-ben, hogy akkor tényleg ennyi volt-e, vagy valaki látna még. Ennyi volt, hála a BKV-nak és a Volán-nak, idén vajmi keveset szenvedtem a tanulással otthon, így egy új sorozatot sem daráltam le vizsgaidőszak alatt. És, ha bár előző félévben többet mentem az iskola mellé, mint az iskolába, sokkal szebb volt az indexem, mint a sötét januárban.

A nyári időszámítás többnyire a fesztiválok szerint alakult, így P.U., elballagtattuk unokabátyámat, este megkutattuk a berekfürdői underground zenekarokat elég rendesen, tartottunk filmes spontán megmozdulást Lujzival és Ikremmel, ami többnyire a Chuky filmeken való szörnyülködésben merült ki, ittam fröccsöt Jack Sparow-val is, majd felköszöntöttük HegyaljaD-t, a BP-Eger alkoholmaratonon. Volt osztálytalálkozóm a tó szegénél, meg retródiszkók Béef falván. No, nem csak mulatoztunk, forgattuk szorgosan az Install videókat és az is előfordult, hogy leírtam néhány mondatot, de az igazat megvallva, a kresz-en és „milyen film szakos az, aki ezt nem látta?” vol.1 akciómon keresztül ez egy nagyon lusta nyár volt. Mondhatni, Garfield büszke lenne rám.

P.U, volt Volt, csak, hogy szellemesek legyünk. Voltra Lujzival settenkedtünk le, dujézni. Az eu sátorban standoltunk és töltettük a kvízeket, meg kaptunk izomlázat a csomagpakolásban, de a lelkesedés töretlen maradt. Ellenben a sátrunkkal, ami második este az első szélviharra megadta magát a világ vége kempingben. Így, azok a szomszédok segítettek ki, akiknek előző reggel kellemetlen ébresztőt „ajándékoztam” („Ma lesz a Méhek, menjünk b*szki!”) és, mivel lassan fizikai törvénybe leírhatóvá válik, hogy kátya minden fesztiválon bme-sekkel találkozik, mindenféle spoiler veszély nélkül elárulhatom, a szomszédjaink bizony hárman voltak onnan. Ők cipelték át a félig magába roskadt sátrunkat M szomszédságába, ami a világ szebbik végén, de határozottan a másikon volt. Így Lujzi nála, én meg a KözveszélyesVadmálnaFosztogatónál húztam magam meg eme viharos éjszakán, mikor is, a Sum41-o keveredtünk tömegbe, meg leltem spontán Csimpit meg Rks-t.

No, meg azért délután meg volt az a bizonyos Méhek, előző este meg a My Chemical Romance. Igazából, 14 éves koromban minden nyiszli kis infót tudni akartam róluk, a mai napig őrzik a szobám falai ezt a korszakomat és habár az óta hűtlen lettem eme románcomhoz, most lám, egy szempillantás alatt tini picsává változtam, mikor meghallottam az első akkordokat és megláttam a tini bugyi fakasztó bálványokat. Naná, hogy a harmadik sorig verekedtük magunkat Lujzimmal, szó szerint vérem bánta, mert sikeresen állba vert, de simán megérte. Kora este pedig spontán elvetődtünk NOrsiékkal és a gyanús siós dobozzal egy ismeretlen, ám mára beazonosított táncos-bulis koncerte: Figli di madre ignota, no meg volt előtte Intim Torna, illegálisan.

Csak erre az egy, szélfútta estére kellett különválnunk Lujzival, ugyanis KözveszélyesVadmálnaFosztogatónak a messzi Macedóniában akadt dolga, így ránk hagyta csúcs szuper sátrát fesztivál idejére, ahol a harmadik esti vihart Lujzival édes-deden végig aludtuk, miután tényleges izomlázba „szenvedtünk”, megtaláltuk Sopron nektár mérőjét és megnéztük, milyen a Pendulum koncert. Így negyedik nap tudtam csak tartani magam a legkedvesebb fesztivál szokásomhoz: sörpadról nézni a napfelkeltét. Utolsó délután már jóval szabadabb volt, megnéztük a környező sátrakat is és eljutottunk Lujzival a boltig is. Ahogy előző este a Quimbyt, most a Pál Utcai Fiúkat késtük le sikeresen, de életem első hiperkarma koncertjére szerencsésen visszataláltunk. Végre, élőben zakatolhatott a dob meg a basszus. Mikor rájuk találtam, még jóval 18 alatt jártam, ők meg a Cafe-ba játszottak, csak a sátor mögött fogott dallamfoszlányokat kaphattam el tőlük, utána pedig feloszlottak, úgyhogy most annyira, de annyira bírtam. Nyár végén pedig madarat lehetett volna velem fogatni a Bérczesi interjú miatt.

Joe-val és Lujzival tartottunk egy kisebb kaja-néző körutat, majd által mentünk valami nagyon-nagy zenekar koncertjére… de ekkor sikerült beazonosítani Zs-t, - aki, Nouvelle Vague-n volt és jobb koncerten nem is lehetett volna, hiszen azóta szeretem a NV-t. Koncert végére páran dujésok összekeveredtünk a Bor Udvarban, majd Supernem koncerten, itt felvonult az első este óta nem látott „Építész vagyok S” meg a battai szuper alakulat egy legénye is, csak Lujzi lehetett már ilyen tájt hálózsákban, mi pedig Anh-al és Joeval beszélgettünk ezalatt. És lám, eljött a várva várt napfelkelte is, meg a kiköltözés a sátorból. Gyönyörű attrakció volt, mire a csepegő esőben a csomó újságot meg a molinót átkocsikáztattuk a világ vége kempingbe, ahonnan 11 fele már mindenkit zavartak volna ki a biztiboyok, mi meg szerencsétlenkedtünk felpakolva, mint egy-egy jól megtermett karácsonyfa a QueChua sátorral. Mert lehet, hogy kinyitni 3 perc, de összehajtani… nem jöttünk rá, így a félig nyitott sátorral szólítottam le random embereket végig az úton, ahol két kedves Nescafe-s lány sietett segítségünkre. Az utolsó hajtás nyomára pedig megérkezett a Tv2, no, milyen volt a fesztivál? Megvolt, jó Volt…

P.V., nagy nehezen hazaértem, mutatóba, kb. két napig, hogy lássa nagyim, élek még, no meg kellett tiszta ruha is, majd újra nagyfalu felé vettem az irányt… Még hátra volt két Install videónk és nyakunkba volt a nyár legjobb 10 napja is.

Egy Citadellás és Margitszigetes estét próbáltam kipihenni a vonat indulásig. Nem jött össze. Csőtörés, wc dugulás, minderre reggel az alsóboszorkány hívta fel a figyelmet – ezúttal hála neki – úgy, hogy rákönyökölt a csengőre.

Így hát a táborra tervezett rápihenés elmaradt, a wc folyó ügyletei miatt. Égtem, mint a rezsó, mikor a ki-be pakolást megsínylett szobámat látogatta tulaj néni, de rohannom kellett nénémhez készülődni, s egyebek, hogy ott lehessek a „de rég láttalak, hiányzol! – te is táborba?” találkán, még a peronon. És megkezdődött a több órás vonat összeizzadásunk, mert sok jó ember kis helyen is izzad. Fenyves és az ottani tábor már régi ismerősünk, szívderítés volt visszatérni, majd végigjárni a lehetséges csoportokat, tábori ismerkedést játszani és elsőként meglátogatni a Nádast. Idén egy újságírós-videós-rádiós csoportba csöppentem, előző évi mestereimmel és tanonc társaim jó részével alkottunk szövetséget. Majd egy órás brainstorming után a Szövetschéget.

A tavalyi mélyvízbe lökésnek köszönhetően idén már magamtól kerestem a rádió stúdió közelségét, így KözveszélyesVadmálnaFosztogatóval és FocIstvánnal megcsináltuk a MÉM-RÉM-et. Idén végre a Balatonba is bejutottam és jó magyar turista módjára végig ettük a partvonalat is.

A legtöbbet elhangzott kifejezés E-vel a hivatalos nyíííí volt, na meg a csoport, mindent LIKE A BOSS nyomott, hiszen mi voltunk a LEGKAPITÁNYABB Szövetschég, akiket csak láttak valaha.

Idén nem mentünk a Coke-Beach-re, de így is jutott kevésbé dolgos nap, a Kreatív Nap, amikor külön csoportokban kellett projekteket gyártanunk az energiával kapcsolatban. B-vel egy esti műsorhoz hasonló összeállítást készítettünk, szeretem az ilyeneket.

A tábori tehetségkutató alatt, Bírtam Füredig, leginkább az ebédlő asztalnál gumicukor és kóla túladagolással veszélyeztetve a cikkemet írtam, ami hajnalig nehezen akart megszületni, majd látástól RÉM-ig, E-vel PicsaPénteket gyártottunk. Külön szignállal, kis interjúkkal, vendégekkel, teljes rákészültséggel, reggel, 0 alvás után pedig teljes kétségbeeséssel. Nem működött az USB port, így a munka nagy része oda lett – bár akik hallották, azt mondták így is elég büntető műsor volt.

És ismét eljött az utolsó nap, az ölelések, őszinte megbeszélések estéje. Meg ekkor ölte meg FocIstván is közös gyermekünket, Royalkát. Este pedig egy giga-mega Open Stég koncerttel búcsúztunk a tábortól, reggel pedig a Hotel California ütemeire ölelgettük egymást.

Egy nap BP, majd két hét távollét után ismét haza evett a fene, igaz, csak néhány napra. Már csak a végjátékra tértem vissza az imádott, emlékekkel tömött kelenföldi albérlet falai közé. Kipakolás az albérletből, fagyis pót-felvételi kampány a fősulival, Négyeshármas. Ahhoz képest, hogy első körben csak a hatalmas bőröndömmel és egy hátizsákkal vittem fel cuccokkal, szépen elszaporodtak fent a holmijaim, amikor a fő gonosz érte jött a cuccokért be se fért mind a kocsiba, így négy-öt különböző szatyorban és kis táskában (ami közbe kiszakadt) cipeltem haza a cuccaimat. A kauciót nem kaptuk vissza, elvitte a folyó wc vize, úgyhogy elég húzós tanulsága volt az egy év külön élésnek. De hiányzik.

„Nem csak a 20 éveseké a világ”, mégis, én úgy éreztem nekem szól, a már-már hagyományosnak mondható „fesztivál”, a KanyOn-nal és a retro diszkóval. Meg Lujzi reggeli tekintetével „ez valami hagyomány nálad?”

A 20-at, - ugyebár Lujzitól tanulva – 20-szor kell megünnepelni, így megültük azt Pesten is. A Gödörnél, plédekkel, vizipipával, meglepetés IsmerősArccal, szuper emberekkel, mint a táncoló gőte is és pikachu koktéllal.

Szülinapomon MakarónisBarátném is felköszöntött, akivel így, egy év kihagyás után leszerveztünk végre egy találkozót. Iszonyatosan örülök neki, hogy újra egymásra találtunk. Ezt négy napig ünnepelhettük is: SZIN-en!

Négyen voltunk lányok, külön, extra szabályokkal a fesztiválra vonatkozólag, hogy garantáltan vidáman teljenek a színes napok. Cápázásról, sörökről, tiltott nevekről. Első este MakarónisBarátnémmal korán lementünk, a sajtós jegyért, majd körbejártuk a mini birodalmat, szereztünk SZIN-es fülbevalót és végigtomboltuk az Intim Torna Illegált.

Kicsi a világ, a SZIN-en is, összefutottam FélB-vel és barátaival, majd elkezdődött a „Hands up!” és megérkeztek a csajok is. Animal Cannibals koncerten megtudtuk, hogy Szeged sokkal Szegedebb, majd a lányokat leszbi vonatba, a fiúkat buzi vonatba rendezték az Ülünk a vonaton alatt – én voltam a női masiniszta.

A kedvencünk a Jéger bár lett, ahol többnyire kedvünkre való zene ment, de kíváncsiságból lenéztünk a Silend Discoba is, amiről megállapítottuk, hogy esz a er, de legalább jól elszórakoztunk két lufival és a napszemüvegekkel. Még dudorogtunk egy kicsit dnb-re, mielőtt hajnalban hazaértünk egy R féle életmentő meleg szendvicsre.

A második napi hatalmas kánikula Borgia koncerten, tánc közben izzasztott bennünket. Derekasan nyomták a srácok, de sajnos délután 2-kor a kint lakók leginkább csak sátorból hallgatták a  zenéjüket. A kunság ifi és a sörpados interjú után mi is még egy kicsit hazaugrottunk. A lányokat Nemjucin hagytam, míg amott a Magna Cum Laude szólt. Itt botlottam J-be és J119-be. Míg ők a pálinkáról énekeltek, mi inkább a sarki fényt és orosz gyógyitalt kerestünk az est folytatásához. Csobbanás a medencébe, turkálás a zsiráf fenekében skittles után kutatva és J, Önnek sajnos igaza volt. Egy buta, eltűnt sms keserítette meg a harmadik napot, amiben bizonyos hülye kockákról volt szó, hülyén kijött mondatban. MakarónisBarátnémmal még roptuk egy kicsit a Jéger sátorban, majd korgó gyomrunk átvezérelt bennünket a hídon, egy darab, megfelezett hamburgerért, majd vissza. Kifordított Skittleses kitűzővel és matricák garmadájával tértem reggel nyugovóra.

A harmadik napi szenvelgést Alvinon ordítoztuk le „ Az a mocskos, rohadt kurva élet”, majd Road-on bizonyítottuk, hogy nem vagyunk „pisi pogácsák”, ha már a Subscribe-nak csak a végére sikerült odaérni. Ellenben, évek fáradtságos és rendre meghiúsult kísérletei után most végre tényleg eljutottam Anima Sound System koncertre. És, amikor a Jéger sátrazást kicsit szüneteltetve sétára indultam, belebotlottam egy BME-sbe. Tüzet kért, adtam, majd nekem nem volt, adott, feleztünk egy sört és beszélgettünk. Az első olyan VIK-es, akiről nem derült ki rögtön, mikor megemlítettem, hogy bölcsész vagyok. Respect Somának!

„Apovilágmegváltás” az utolsó napra leginkább jellemző mondat.

SKAtch-ra kissé késve érkeztem egy veszekedő SZKV ellenőr miatt, de így is bőven jutott még a lábfelkapásból hejehujából, a szusszanással egybekötött interjúra pedig a fűben került sor. Minden fesztiválomat végig kísérő NOrsival is végre volt időnk beszélgetni, így a hiperkarma ezúttal csak háttérzene maradt, majd bebizonyítottuk, hogy sok kicsi sokra megy a borsodi promó italokkal.

Mikor elindult az este és J-vel gyógyitalozni kezdtünk biztos voltam benne, hogy apokalipszis vagy világmegváltás lesz. Aztán, ahogy N mondta, apovilágmegváltás. Mert J-nek valahogy sikerült bugyiba ráznia miután úgy elvesztem a gondolataimmal nyár végére. Megmentette kicsit a kis világomat, mialatt egy régi, aminek veszni kellett, elveszett. Így már tényleg nem volt gond mosolyogni, mikor hajnalban a fizikusokkal ültünk a silent disco szélénél.

A SZIN mindenesetre a legszabadabb és legegyetemistább. A PAFE-t imádom mert olyan kicsi, mert ha Gimpiék éneklik, hogy INNÁK vissza lehet énekelni, a Volt-ot, mert Lujzival ott lehettünk olyan koncerten, mint az MCR és minden, de tényleg minden volt és lett volna, és a SZIN-t, mert a csajokkal voltunk, mert Szeged, mert tiszta, zöld, nem túl nagy és nem túl kicsi.

Fesztiválozásból mindig fura kicsit visszatérni a valóságba. Fura megérkezni Kelenföldre, koszosan, hatalmas hátizsákkal, leégve. Még miután visszaváltoztam nővé, ettem és talán aludtam végre rendes ágyban, hiányzik, hogy programfüzetet nézek, hogy mozgás legyen, emberek, koncertek. Nos, SZIN után hazaértem, és reggel nem várt más, mint egy izgalmas kis Kresz vizsga. Megbuktam. Most pedig tényleg rendesen készültem rá, a lelkiismeret nem bántott, csak a düh evett, hogy még délelőtt is, ahogy gyakoroltam 8-ból 7-szer simán ment és pont a vizsgán elbuktam. Egy ponttal. Így megy ez. De legalább utána meglátogattam legkedvesebb E nénimet.

Másnap pedig Bérczesi Robival interjúztam, az emberrel, akinek évek óta hallgatom a dalait, akitől KLapátosHalállal a Felejtőt idézgettük, ha rossz passzban volt a másik, akitől egy időben minden dal ráillett éppen valamire és neki köszönhette a lelkem, hogy jól van. Szóval iszonyatosan izgultam, meg azon is, hogy ez volt az első önálló rádiós vágásom, amit hajnalig vágtam, első éjszakámon a koliban, a recepciónál, hogy el ne aludjak a szobában.

Reggel pedig nem volt mese, a vonat nem várt, a gólyatábor viszont annál inkább! NOrsival s PokerQueen-nel elsőként meglátogattuk unokabátyámat, aki Arácson szakácskodott, teletömtük a hasunkat isteni pizzával, majd chill out-oltunk kicsit a parton. Aztán nem volt mese, vissza Csopakra, becsekkolás a gólyák közé és kezdődhetett az este. Interjú a Compact Disco-val, koncert, majd bulizás, bölcsész módra. Gólyatábor fesztivál vol2, majd egy másfél órával meghosszabbított vonat úton agy kisülve gyártottuk haza felé az „érdekesebbnél hasznosabb” elméleteket.

Szeptember – fesztivál leszoktató hónap

A budai sznob, pesti picsa lesz. Avagy, helló ötker! Kollégista lettem, a világ legjobb helyén, egy köpésre a Deák-tértől, szuper szobatársakkal. A hónap közepére megkaptam Fhippilánytól, hogy „pedig született kolisnak tűnsz”.

Vele találtam rá újra a ZP-re, amikor fotózni ment oda. Junkies, majd Mystery Gang Alfalánnyal és tesóival. Később Leander, majd a szívszaggató búcsú, a hiperkarma újrával és az utolsó kiállás a ZP-ért, talpig zöldben a budai rakparton. És az első cikk FÉL-re.

A bölcsészekkel a Gödörnél nyitottuk az évet, JackSparrow-val szintén, akciós Irsaival, másnap pedig nála házibuliztunk. És egy olyan emberrel lettem jóba, akivel 2 éve nem hittem volna, hogy örülök, ha ő is jön. Interjúztam Comedy Clubosokkal, és ünnepeltünk Magyar Dal Napját. Végül a Szabad kikötőnél kötöttünk ki szabadon, KecskegyilkosD-vel és Émivel, a koncertekre pedig Tibornyával és társával találtunk vissza.  

Fhippilánnyal találkoztunk Darth Vaderrel is, egy svéd lapszámbemutatós estről hazafele menet. Majdnem annyira szürreális volt, mikor Kelenföldön leszólított minket egy transzi, éjjel-nappalit keresve.

Október - Farkasd, Mátrix, Szeged

Ősz ide vagy oda, Fhippilánnyal elsején még mezítlábas szandálban sétálgattunk Vágfarkasdon a vásárban és a kompnál. Anyukájának köszönhetően mindenféle jóval fel lettünk tankolva, azóta imádom a knédlit. Első este helyi zenekarok koncertjére néztünk ki a forgatagba, igaz, nem sokáig, mert előző este HegyaljaD-nél nyitottuk az évet, míg másnap délelőtt vásároztunk, este pedig film maratont tartottunk, másnap pedig kompoztunk, majd este BonBon-ra és Hooligans-re rázhattuk.

Visszatérve nagyfaluba Viccesjány invitált Szegedre. Nem lehetett neki nemet mondani. Hétfőn Mötálékkal találkoztam, PAFE óta először, majd belecsöppentünk egy elte-s kolibuliba. Kedden pedig végre eljutottam SCH Mátrixra, Tájborral és szobatársaival, valamint bölcsész társaimmal. Az est második fele pedig kicsit ofisöl nosztalgikus volt, a játszótérrel majd a Nagymező utcai keresgéléssel. És a hajnalban hazaérés után, délután Szegedre menni, nos, szintén nosztalgikus volt, már-már hagyományteremtő. Nagyon jó volt visszatérni a koliba, bulizni a csajokkal. Hab volt a tortára, mikor rá pár napra hívott Viccesjányom, hogy mehetek Kopajra, bár az sajnos későbbre lett téve…

Miután egyre inkább közeledett a kiutazásom dátuma, úgy gondoltam, illene egy kicsit a nyelvet is ismerni, így ettől a hónaptól fogva észt tanfolyamra is elkezdtem járni. Kreszből pedig megbuktam. Másodjára is. Egy ponttal. Csupán csak az idegesít, hogy két éve, egy éjszakás készüléssel simán megcsináltam, most meg akármennyit készültem rá, bukta. Nem lesz jogsim. Cserébe este színházba voltam, a Két néni, ha megindult néztük, este pedig kiöltöztünk Suit up! alkalmából.

19-én hazai hangok szóltak a Menta teraszról, Borgiára mentünk Émivel, másnap pedig megérkezett végre az új telefonom. Ő most már okos. Hasznát is vettem a Médianapon, ahol Kepes Andrással interjúztam, este pedig mini DUE-s túrát tartottunk. Kátya túrát.

Majd hónap végén visszatértem Szegedre, megnézni milyen az a JATE. Hát, jó! És már jött is az őszi szünet…. meg egy kisebb bölcsész mókás házibuli.

November- a legrendesebb hónap

E Viccesjánnyal Kg-túra. Imádom az ilyen végig sétálós, vásárlós, beszélgetős, cukrászdába torkolós találkozókat. Kevésbé a temetői családlátogatást. Másnap megtartottuk a Halloweent, jelmezben, ahogy kell, harmadnap pedig vissza Pestre.

Varratni mentem, az egy éve megálmodott pennát, ami idő alatt kiegészült egy 42-essel és néhány tintapacával is. Este Fhippilánnyal moziba mentünk, a One day-re. Egyik percben oldalra néztem, sírt, kinevettem, következő percben már mindketten bőgtünk.

Másnap KanyOn koncertre voltunk hivatalosak Tibornyáékkal a Dürerbe, már a reggeli metróval értem haza az afterről. Szombaton pedig FocIstván öregedését ünnepeltük kisebb-nagyobb baráti körben.

A várva-várt Kopaj sajnos elmaradt, egy fiatal fiú valamiért úgy gondolta, hogy egyetlen kiút a gondjaiból csak a tizedik emeleti ablak lehet. Nem szeretem ezt a fajta gyengeséget, megfutamodást.

Kopaj héten azért meglátogattam még Viccesjányomat, Jeges-estre mentünk. Abban a hónapban másodjára korizhattam, béna vagyok, de nagyon szeretem. Másnap pedig felköszöntöttem Viccesjányt, élete legmaradandóbb meglepijét kapta, egy kiscsillagot a csuklójára.

Idén végre egész sok kiállításra eljutottam, amiket kinéztem. Így láthattam a Gombold újrát, a San Franciscotól New York-igra, a WordPress fotóra és Émivel is megnéztük a Bizottságot. Kultúréhségemet csillapíthattam még Felolvasó esttel és mozival is, imádtam.

A november volt a legösszeszedettebb hónapom, ha jobban visszanézem, voltam jégkorizni, kiállításon, rendesen eljártam kondiba, sőt még aerobicon is voltam, dolgoztam és kijutott a mókázásból is, például Martini névnap és saját, ZSKF kocsmatúra és eljutottam egy filmbemutatóra is az Urániába. PokerQueen-nel maradtunk a fogadáson is, mert egy: két hét rossz hírei után végre úgy tűnt, mindenkinek kezdenek helyrerázódni a dolgai, kettő: vártam a tanáromra, hogy bemutasson a rendezőnek, akitől interjút szerettem volna kérni. A bemutatás megtörtént, majd ő is bemutatott a testvérének, később pedig odaültek az asztalunkhoz. Remélem, még látjuk egymást. Majd csend. Két hét múlva írt. És az óta is látjuk. De erről majd decemberben.;)

A névnapomat olyan klassz helyen ünnepeltem, mint Prága! Viccesjánnyal utaztunk, péntek este. Reggelre értünk oda, háromra már körbe jártuk a kis ékszerdobozt és hulla fáradtan, lábak nélkül gyűjtöttük a Vencel-téren falatozva az erőt. Még egy kis kocsma keresés, majd még három órán át  hallgattuk hogy „Nadrazín Praha”. Visszatérünk még!

December - a kedves hónap

Megvan a jegy! Megvan a jegy! – így indult a december, meg egy szoba forralt borozással és hermeneutika beadandó írással. Az utolsó beadandó megírásával!

Hétvégén felavattuk a Fenyő új bútorait, majd hétfőn pont a HÉV-en meséltem a lányoknak, hogy vártam egy üzenetet, de hát, lassan két hét, ennyit erről, mikor este hopp. Csütörtökön találkoztunk Pumuklival, először. A hét közepén pedig jött R, akivel megnéztük a Csizmás kandúrt, majd pinyóztunk egy kicsit, és Ázsia centereztünk. Hétvégén pedig, - nem is tudom mikor volt ilyen utoljára – keresztszüleimnél pizsamás napot tartottunk. Csak sorozatoztam és velük voltam és demotiválót néztem, sőt még X-faktort is.

És bumm! Bele a vizsgaidőszakba. Hétfőn két központi zh, filmes vizsgára maratoni némafilm nézés PokerQueen-nel, kedden tanulás, útlevél készítés, HegyaljaD, szerdán levizsgáztam újabb kettőből, este pedig ismét találkoztunk Pumuklival, forralt boroztunk, sétáltunk, majd eső elől a Roncsban kötöttünk ki.

A csütörtök interjúzást és gépvételt leszámítva (élete első riporteri fizetéséből!) ismét tanulással zajlott….volna. De randim volt Lujzival, akivel nosztalgiáztunk a Mokkában, majd feleztünk egy kínait, a pinyóban pedig a másodosztályt ünnepeltük a Lustákkal. Így megy ez. Mindenesetre, ha nehezen is, de rávettem magam a hazamenetelre.

Vizsga, angol, találka M-mel, vonat elé R-hez, majd DUE karácsony. Az évi szívmelengetés, retro s ingyen sör. A nagyobb beszélgetések ideje.

Szombaton pedig Viccesjányom második ikszét ünnepeltük. Kiadós ebéd, „ingyen” mascarpone, forralt bor, Árkád körbejárás, birthday girl, koccintás, Sing Sing. Annyira sugárzott, hogy Paks kismiska.

Volt ám még bölcsész karácsony, itthoni karácsony, együtt a családdal, röhögésben és tele hasban, unicum karácsony, röhögésben és vbk-ban. Majd Puding-nem szülinap és Pumukli. Meg hazapakolás. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelt a kolis fél év. Hiányozni fognak a szobatársaim.

Most pedig itthon ülök, teljes lustaságban, a Comedy Centrállal a háttérben, elülve a fenekemet és ujj-görccsel küzdve. Ismét tudnék egy szép görbét az évemnek, hiszen indult a nagyon lentről, majd felívelt, legörbült és most ismét nagyon jól érzem magam. 2011. Tudod, mit? Annak ellenére, hogy féltem tőled, egészen megkedveltelek. Köszönöm az élményeket! 2012! Kérlek, légy te is pajtás! Ha nem lesz világvége, te lehetsz a legizgalmasabb évem, Tallinnal és másik hat országgal.

így is

úgy is

www.pumukli.blog.hu

vissza a jelenbe. 

never trust in blue-eyed people

sajnálom, boldog voltam.

celeb leszek baszki:DDD

a piros fej ne ijesszen meg senkit, táborozni jó, táborozni jönni kell!

azzal még csak-csak megvagyok, hogy szürreális, sikátoros, heroinos prostis, pályaudvaros, svankmajert idéző álmokat küldesz rám. azzal is, amikor hirtelen újból el kell ballagnom, anélkül, hogy előtte tudnék készülni a matróz blúzzal, vagy eleve, tudnék róla, hogy ballagunk, meg hogy össze van irkálva a kezem. de azzal, hogy az idióta paráimat az álmaimba is beviszed és festeted olyannak, mint a valóság, hogy aztán egész nap görcsbe álljon a gyomrom és tovább agyaljak rajta már kevésbé vagyok kibékülve.

még szerencse, hogy általában a legjobb napokon jön egy újabb lelkipéke egyenlítő telefonhívás.

de te azért, kérlek, moderáld magad!  

mi van itt basszus, hogy mindenkivel összefutok?

eddig iszonyúan élveztem a kicsiavilág helyzeteket, de tegnap, mikor nem tudtam, hogy hát mögé bújjak el, vagy egyenes háttal mosolyogjak, mert a D is ott volt, nem tudtam lelkes lenni és feldobódni a helyzettől.

bár leginkább a női hiúság. ha nem lettek volna karikáim és kóc hajam, szívesen a képébe vigyorogtam volna, hogy helloszia, i feel good.

viszont volt ingyensör.psör.

az egész szokványosan úgy indult, hogy LEN?, hát persze, lent leszünk,ha a KanyOn meg fent a színpadon. majd FocIstván fészbúkon, hogy mivanmi, tőlem meg mint vissza, az itt és ekkor. de még nappalival szeretnék hazamenni, úgy.

majd odaértem a Tudósok Körútjához, és rögtön tudtam, hogy lenne még kedv hosszabb mulatozáshoz is, ahogy a sok vidámat láttam, miközben melegedő tavasz és sör illat keveredett a zene zörejekkel. majd jött FocIstván, felszisszent a lengyel sör, gyorsangyorsan!,mindjárt ők jönnek, hörp egy-hörp kettő, hörp-három, gyors szópörgetés, bent fesztivál hangulatot idéző sörcsapolás és hosszú percekig hangolás. majd a kanyon rajongók elől, meg viszonylag elől és JUHÚ,song2, nem adod,bímájrákendrólkvín, adta a ritmust, a tapsot és a sikítást.

majd nem sokkal a koncert vége után pár perccel, Lujzi is megkerült, míg az ELTE-n teljesítettem küldetésemet.

Dzsízösz, a megfáradt rocksztár a jól megérdemelt aranykenyérrel pihente ki a pengetés fáradalmait. majd még eggyel és még eggyel.s Dzsízösz fakasztá a sörcsapból artist kártyával ingyen psört a rászorulóknak! így álltak-ültek, kézben az újratöltődő poharakkal, majd FocIstván hagyomány szeretete levezényelte őket a Duna-partra, Lujzi pedig ismét filmezősre itta magát, így reggel volt mint sírva kacagni, mikor mint két megfáradt úrinő, az erkélyen kávéztak és eregették a füstölőt.

"Dzsízösz, te mikor operáltatod át magad nővé?" "G*cihíres rocksztár leszek és kva sok pénzem lesz.Ha akkor már annyit iszok [segyebek],hogy azt képzelem nő vagyok, akkor operáltatom át magam" meg volt "lelkifröccsbe gázolás" meg ingyenpsörrel pózolás. senki sem fényképezett franciákat utáló embereket, csak psört szeretőket.meg olyat, aki elfeküdve telefonált és ült s tűnt el az éterben.

majd a vízhajtás a zépébe terelte a háromra fogyatkozott jómadarakat, Dzsízösz jómunkásember, hazaszólította a reggeli munka.

a zépének van egy olyan gonosz tulajdonsága, hogy éjszaka mikor talán már haza kéne vezetnie a józan észnek, a nem is olyan józan eszet olyan számokkal bírja maradásra, amik marionett bábúként emelgetik és teszik keresztbe és ikszbe a lábakat és a kezeket. és azok engedelmeskednek, a hangszálak meg sikítanak és mindenféle performansz marha jónak vagy viccesnek tűnik. másoknak is valószínűleg, mert Lujzi és Lídia FocIstvánba kapaszkodva küldtek el barátságos érdeklődőket, miután eszperantó helyett magyarul nyitották ki a szájukat.

a villamosra azt énekelve kinyitott szájjal szálltam fel,hogy "szálljunk fel, én is akarom!", majd úgy szálltunk le, hogy gyros kell! mennyei ízként csapott le minden morzsa, miután IsmerősArc honi látogatása óta egy falat gyrosszal sem találkoztam. éljen soká a török gyros büfé, az éjszakaira várakozók megmentője! bár ezúttal nem is várakoztunk, kiadó szobánk visszajáró vendégével és Lujzival óra és menetrend nézegetés nélkül, még meleg gyrossal ültünk fel az éjszakaira.

a jól nevelt, a jól fésült és jól viselkedő gyerekek, nagy megbecsüléssel vigyáztak az artist kártyára és mielőtt a paplant a fejükre húzták volna, hálás gyermekekként Dzsízöszre és az ingyen sörért facebookos mozgalomra gondoltak.

[életemben nem írtam le egy postba ennyiszer, hogy sör. sem azt, hogy psör. a szóismétléseket engedelmetekkel ezúttal..hagyom a fenébe...]      

mert felszabadít. mert bárgyún vigyorgok tőle. mert könnyű és gyönyörű. mert csak a kéz hiányzott a derekamról. 

Szabó Balázs Band, mert táncra perdít, mert Lujzi, mert Eger, mert pörgős szoknyában is akarom még, mert szabadság, mert csoda.